VOLT

 Túl vagyok egy VOLT fesztiválon.

Életem egy rohadt meghatározó élménye volt.

Elég egy videót megnézni, hogy eltudja dönteni az ember, hogy kell e neki a fesztiválélmény az életébe... hát nekem évek óta kellett. De azért ez mégis több volt.

Persze minden este buli és sátor és pia és cigi, minden laza. A nap éget, a sátor meleg, este hideg, de mégis király. Ezren állnak a zuhany előtt, ahol nincs meleg víz és 500 Ft tölteni a telefonod. A nadrágod hosszáig barnul csak le a lábad és a pólód nyoma a válladon marad. Leizzadod a sminked és megolvad a rúzsod.

De rettentő felemelő volt. Ez mind kellett. Ezek nélkül szar lett volna!
Plusz nem volt egész alakos tükör. Őszintén a hetet végig ettem és ittam, még se volt akkora bűntudatom, mint mikor a napi diétás kajám mellé bedobok egy plusz adag házikrémtúrót. 

Szabad volt az egész. Leszartam, hogy egy szál törülközőbe kell végigvonulnom a fesztiválon, mert a mi kempingünknél tönkre ment a zuhany. Nem zavart, ha épp nem volt rajtam smink. Röhögtem azon, hogy hogy áll a hajam egy égszakadás után. Az emberek skótszoknyában, szuperhősös ruhákban és pikachu-s pizsamákban. A fesztivál azért jó, mert a gondokat otthon hagyod, és lehetsz aki akarsz. 

 Néha rám jött az aggódás és egyszer egy srác akit megelőztem a Foals koncerten olyan ocsmányat szólt be, hogy ott is hagytam az egészet. Kibőgtem magam Dominak. Azt mondta, hogy képzeljem magam a helyébe. Mikor ott áll annak a zenekarnak a koncertjén, aki átsegítette a nyomorult életén. Mikor minden szar volt az a zenekar ott volt neki. És akkor jön egy kis senki és beelőzi. Nem értettem miről beszélt.

Aztán eljött a vasárnap. Fél 4-től álltunk a nagyszínpad előtt. Az Intim Torna Illegálról nem ejtenék szót, a Mary Popkids-et már eddig is bírtam, a The Strypes-ról fogalmam se volt, ki fia-borjai, úgy álltam hozzá, hogy essünk már túl rajta, ehhez képest IMÁDTAM.
Aztán mámor! Öröm! Boldogság! Alex Turner! Arctic Monkeys.! És akkor megértettem, mi az, ha ott áll előtted az az ember, akinek a hangja végigkísért jóban rosszban. Alex Turner jelen van az életemben 16 éves korom óta, mikor életem legdepisebb időszakát éltem. Ezenkívül koncert közben az őszi dolgaim jártak a fejemben, mikor full utálkozva jártam be a főiskolára, végig vele a fülemben. Előadás előtt, után; munka előtt, után; otthon; mindenhol ő szólt és segített. És akkor ott álltam a 2. sorban és fel sem fogtam. 

 Szóval köszönöm VOLT, hogy erre lehetőségem Volt. 

Aztán hazajöttem, belenéztem a nagytükrünkbe és sokkal jobb volt a helyzet, mint ahogy azt egész végig gondoltam. Nem vagyok bombanő, de normális az alkatom.

Ez csak jobban sarkall, hogy folytassam, de igyekszem nem olyan görcsösen felfogni ezt sem, és semmi mást. Annyi idegesség és aggódás van bennem állandóan, hogy borzasztó. 

És Misi? Szeretem, talán szeret, de...